Korábbi fájdalmak élményei segítenek elkerülni a veszélyes helyzeteket, amelyek sérüléshez vezethetnek. Emellett szervezetünket pihenésre készteti, ezáltal elősegíti a gyógyulási folyamatokat. Bármilyen lehetséges „vészhelyzetet” érzékel a szervezet, az agy feldolgozza azt és fájdalmat „hoz létre”, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a védelem miatt ez szükséges. Maga a „rendszer” érzékenysége változik számos tényező kapcsán. Ilyenek az érzelmek, a gyulladás, korábbi sérülések, általános egészségi állapot, a stressz. Ezen funkciók alapján látható, hogy a fájdalom sok esetben hasznos is lehet, riasztóként szolgál a szervezet és az egyén számára, hogy valami nincs rendben.

Azonban a fájdalom sokszor egyáltalán nem ezt a funkciót tölti be, sőt inkább negatív hatással bír. Ilyen lehet egy hosszú ideje fennálló, krónikus fájdalom, pl. elhúzódó derékfájás, fejfájás, idegi eredetű fájdalmak, de további példa a fantom fájdalom egy amputált végtag esetében is. Ilyen esetekben a fájdalom az, amely megakadályozza az egyént a normális életvitelben és nem maga a szöveti sérülés.

Krónikus fájdalom esetében, maga a fájdalom nem azért jelez, hogy a betegséget vagy a sérüléseket megelőzze. Itt ez maga a betegség, ahol az idegrendszeri mechanizmusok balul sülnek el.
Ma már széles körben elismert tény, hogy a fájdalom élménye nem egyszerűen a perifériáról érkező szöveti károsodás jele/üzenete. Ehelyett a fájdalomélmény tükrözi a személy értékelését arról, mennyire veszélyes egy adott inger, illetve a fájdalom mechanizmusában rengeteg egyéb tényező is szerepet játszik. Ezek közül vannak olyanok, melyeket nem tudunk befolyásolni. Ilyenek a genetikai tényezők, az életkor, de vannak befolyásolhatók is, mint az életmód, stressz, tudásunk és hitünk az adott fájdalomról. Ezek a faktorok mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az agyunk hogyan dolgozza fel a fájdalmat, illetve milyen utasítást ad a szervezetnek.

Számos tanulmány kimutatta, hogy a képalkotó vizsgálatok, 20 éves kor felett, elég nagy valószínűséggel mutatnak ki valamilyen sérülést olyan területeken is, ahol nincs semmilyen fájdalom, illetve panasz. Csakhogy számokban is szemléltessük:

• 87,6%-ban találtak porckorong kiboltosulást (melyet gyakran sérvként említenek) az MRI felvételen olyan személyeknél, akiknek nem volt semmilyen panaszuk.

• A térdízület esetében, 44 tünetmentes emberből 43-nak volt legalább egy meniscus (térdízületben található porcos gyűrű) elváltozása a képalkotón.

• 69%-ban találtak csípőízületi elváltozást szintén panaszmentes pácienseknél.
  

Egy 10 évet átölelő tanulmányban, ahol az MRI képalkotó és a derékfájdalom közötti összefüggést vizsgálták, kimutatták, hogy a bármilyen nagyfokú porckorong degeneráció, csigolya elcsúszás vagy egyéb elváltozás nem volt összefüggésben a derékfájdalom lefolyásával. Vagyis konklúzióként azt a megállapítást vonta le, hogy a képalkotó eljárás nem tudja megjósolni magát a fájdalmat és annak mértéket sem.

Ezen példákkal pusztán azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy egy szöveti elváltozás lehet teljesen normális is, illetve a fajdalom háttérben nem feltétlenül áll szöveti sérülés. Természetesen a fájdalommal igenis foglalkozni kell és nem szabad elbagatelizálni, azonban sok esetben a szöveti sérülés és a fájdalom közötti összefüggésnek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint amit kellene. Pontosan tudni szeretnénk, hogy akkor miért is fáj a derekam, vállam, térdem és sorolhatnánk, azonban legtöbbször ez korántsem ilyen könnyen meghatározható.

A fájdalom, főleg a krónikus (hosszú ideje fennálló) ennél jóval összetettebb jelenség. Egy részét adja természetesen a szöveti sérülés, a gyulladás vagy a trauma, de ehhez külső tényezők is hozzájárulnak, mint a gondolataink, a tapasztalataink, a tudásunk az adott sérülésről és annak lefolyásáról. Emellett az érzelmeink, a stressz, másokhoz való viszonyulás, társadalmi helyzetünk, a stresszhelyzetekkel való megküzdési stratégiánk, a pénzügyi biztonság, a családi háttér, mind-mind befolyásolja azt, ahogyan megéljük a fájdalmat. Ide sorolható még az életmódunk is, a fizikai aktivitás, az alvás minősége, dohányzás és a túlsúly kérdése is.

Mi az amit érdemes megjegyeznünk ebből?

• A fájdalom több tényezős és „biopszichoszociális” jelenség, amely függ a szöveti károsodástól, sérüléstől, gyulladástól (ez a „bio” része), de emellett az érzékeléstől, gondolatoktól, érzelmektől és a stressztől is (ez a pszichoszociális része). Az összetettségéhez még hozzáadódik az, hogy ezek a különböző tényezők gyakran egyéni, kontextusfüggők és különböző módon hatnak egymásra.

• Mivel a fájdalom az érzékeléstől is függ, a szövetkárosodás nem mindig okoz fájdalmat, illetve a fájdalom jelen lehet szöveti károsodás hiányában is. Erre sokszor jó példa a derékfájdalom, amely hátterében gyakran nem áll semmilyen súlyos elváltozás.

• Pszichoszociális tényezőket gyakran alulértékelik. Ide tartozik a szorongás, a mozgástól való félelem, a katasztrofizálás, melyek a krónikus fájdalom kialakulását segítik elő, illetve fokozzák azt. Ezzel szemben a pozitivizmus, a pozitív önkép és önhatékonyság a felépülést segíti.

A krónikus fájdalom a világ egyik leggyakoribb problémája, amelyre azonban nincs egy mágikus megoldás. Azonban ha megértjük a fájdalom szerepét és igyekszünk egy jobb életminőségre törekedni, akár a mozgáson keresztül, az sokat segíthet számunkra.

Források:

• https://www.bettermovement.org/blog/2018/response-to-seedman-on-pain-science-and-biomechanicsfbclid=IwAR2foPSHVT6reWfW28pvyc3Ut0oto95NizSP_EhdTyBaLvgBr_HUm7dCxHUhttps://jevnehelse.no/

• O’Sullivan, P. B., Caneiro, J. P., O’Keeffe, M., Smith, A., Dankaerts, W., Fersum, K., & O’Sullivan, K. (2018). Cognitive Functional Therapy: An Integrated Behavioral Approach for the Targeted Management of Disabling Low Back Pain. Physical Therapy, 98(5), 408–423.
  Melzack, R. (2010). Pain and the neuromatrix in the brain. Journal of Dental Education, 65(12), 1378–1382.

• Tonosu, Juichi, Hiroyuki Oka, Akiro Higashikawa, Hiroshi Okazaki, Sakae Tanaka, and Ko Matsudaira. 2017. “The Associations between Magnetic Resonance Imaging Findings and Low Back Pain: A 10-Year Longitudinal Analysis,” 1–10.