Sokunknak ismerős lehet a középiskolás biológiai órán tanultak. A testmozgás során, ahogy fárad az izomzat, az izomműködéshez szükséges energiát nem tudja tökéletesen elégetni. A tökéletlen (oxigén hiányos) égés során tejsav keletkezik. A felszaporodott tejsav nyomja a szöveteket, gyulladást generál, ez fájdalmat okoz és kész az izomláz.

Nézzük kicsit a jelenség mögé. A fizikai aktivitás során valóban keletkezik tejsav, az imént említett folyamatok miatt. A tejsav felszaporodása okozza magát a fáradást. Talán sokak számára ismerős lehet az érzés, hogy „nehéznek érzem a végtagjaimat” vagy a szó szerint „úgy érzem besavasodnak a lábaim”. Minél erőteljesebb a fizikai aktivitás, annál jobban az oxigén hiányos energiafelhasználás felé tolódik a mérleg. Azonban az már egy régóta megcáfolt tény, hogy a tejsav hosszabb távon jelen lenne a szövetekben. A fáradáskor a tejsav felhalmozódik, majd a fizikai aktivitás abbahagyásakor a keringéssel távozik is a szövetektől, tehát hosszabb távon egyértelműen nincs jelen a szervezetben. Továbbá gondoljunk bele, hogy legtöbbször ez a kellemetlen fájdalom (izomláz) az edzés másnapján szokott jelentkezni, amikor a tejsavnak már hűlt helye nincs a szövetek között.

Sokáig a kutatók úgy vélték, hogy ennek a kellemetlen jelenségnek az oka, az izomrostok mikroszakadása a testmozgás során, ami késleltetve steril gyulladáshoz vezet és ez okozza a fájdalmat. Ezt az elképzelést sokáig lehetségesnek tartották. Viszont gondoljunk bele, hogy az izomláz általában egy túl erőteljes vagy (és ez a leggyakoribb eset) egy, a szervezet számára szokatlan, illetve régebben végzett mozgástípus hatására jelenik meg. Nem futottunk már 2 hónapja, egyik nap felkapjuk a futócipőt és irány róni a köröket, borítékolható a másnapi kellemetlen érzés. Ha az egész jelenséget az izomban keletkező mikrotraumák okozzák, akkor nem mindegy, hogy szokatlan, újfajta aktivitást végzünk vagy egy ismerőset? Az izom számára elvileg teljesen mindegy kéne, hogy legyen. Mégsem így van.

Ez a tény vezet el az izomláz idegi természetéhez. A Testnevelési Egyetem munkatársai (Sonkodi Balázs és csapata) arra jöttek rá, hogy az előbb tárgyalt izom mikroszakadás valóban jelen van, de csak másodlagos tünetként. Az izomláz valós előidézője inkább idegi eredetű lehet.

Az izmainkban megtalálható egy képlet, amit akár az izom „agyának” is nevezhetünk. Ez az ún. izomorsó, mely nem más, mint az izomrostok között található receptor. Ezek a képletek az izomrostokkal párhuzamosan helyezkednek el és az izmok érző működésében játszanak szerepet. A kutatók szerint, az izomláz oka nem mást, mint ezeknek az érző idegrostoknak a kompressziós mikrosérülése. Az idegi természet magyarázza, hogy miért a szokatlan fizikai aktivitás az izomláz fő kiváltó oka. Ha még az idegrendszer nem, vagy csak ritkán/régen találkozott az adott mozgástípussal, akkor nem is tud hozzá egyből alkalmazkodni.

Összefoglalva, talán jogos a felvetés, hogy a régóta „izomláznak” ismert jelenséget helyesebb lenne „idegláznak” nevezni. Azonban mindegy is, hogy minek hívjuk, nézzük meg, hogy mit tehetünk a megelőzésre és ellene:

Megelőzés:

• Fokozatos mozgásprogram végzése, hagyjunk időt az izomzatnak adaptálódni. Például a futásnál maradva; ha már jó ideje nem került elő a futócipő, akkor ne az első alkalommal akarjuk megváltani a világot.

• Fizikai aktivitás után mindig hagyjunk időt az izomzat regenerálódására. Két egymás utáni nap, azonos típusú edzést nem feltétlen célszerű végezni, mert ez a szervezet kimerüléséhez és az izomzat túlterhelődéséhez vezethet.

• Ne hagyjuk ki a bemelegítést! Ezzel segítjük az izomzat alkalmazkodását az adott feladathoz.

• Az edzésnek mindig legyen levezető része, ennek a legvégén a nyújtó gyakorlatokat se hagyjuk ki.

Ha már kialakult:

• A fizikai aktivitást követő 24-48 órában jelentkező izomláz normálisnak tekinthető. Ilyenkor egy kis alacsony intenzitású aktivitás, vagy az izomlázat kiváltó terheléstől teljesen eltérő mozgás segíthet. Emellett az óvatos masszázs vagy a különböző melegkezelések is enyhülést hozhatnak.

• Ha az izomláz 48 órán túl is fennáll, vagy csak ennyi idő elteltével jelentkezik, akkor feltételezhető, hogy az izomrostok mikrosérülése és gyulladás is bekövetkezett. Valószínűleg túl erőteljes volt az aktivitás. Ilyenkor az előbb felsorolt kezelések és az alacsony intenzitású testmozgás sem javasolt, mivel ezek fokozhatják a gyulladást. Ilyen esetben inkább a pihentetés a célravezető. Általában a panaszok 96 órán belül spontán megszűnnek. Amennyiben ez időn túl fennállnak, érdemes szakemberhez fordulni, ugyanis itt fennállhat a komolyabb izomsérülés esélye is.

Források:

• Sonkodi B, Berkes I, Koltai E. Have We Looked in the Wrong Direction for More Than 100 Years? Delayed Onset Muscle Soreness Is, in Fact, Neural Microdamage Rather Than Muscle Damage. Antioxidants (Basel). 2020 Mar 5;9(3):212. doi: 10.3390/antiox9030212. PMID: 32150878; PMCID: PMC7139782.

• Mizumura K, Taguchi T. Delayed onset muscle soreness: Involvement of neurotrophic factors. J Physiol Sci. 2016 Jan;66(1):43-52. doi: 10.1007/s12576-015-0397-0. PMID: 26467448; PMCID: PMC10716961.

• Evans WJ, Meredith CN, Cannon JG, Dinarello CA, Frontera WR, Hughes VA, Jones BH, Knuttgen HG. Metabolic changes following eccentric exercise in trained and untrained men. J Appl Physiol (1985). 1986 Nov;61(5):1864-8. doi: 10.1152/jappl.1986.61.5.1864. PMID: 3491061.

• Cheung K, Hume P, Maxwell L. Delayed onset muscle soreness : treatment strategies and performance factors. Sports Med. 2003;33(2):145-64. doi: 10.2165/00007256-200333020-00005. PMID: 12617692.