Amikor bekövetkezik valamilyen mozgásszervi sérülés, sokan hajlamosak arra, hogy keresik az okokat, az összefüggéseket. Mi az, amit elrontottam? Van-e valamilyen mozgásszervi eltérésem, hiányosságom? Sokszor olvasni, hallani olyat, hogy bizonyos eltérések hajlamosítanak egyes sérüléstípusokra. De ezzel a sok információval mi az, amit mi kezdeni tudunk?

Igazából akár rendszeresen mozgunk, akár mozgásszegény életmódot folytatunk, a sérülés nem fog elkerülni bennünket. A különbség talán az, hogy még egy aktív életmódot folytató ember inkább akut sérüléseket szenved (húzódások, szakadások stb.), addig a mozgásszegény életmódot folytató krónikus fájdalmakkal küzd, vagy egy banálisabbnak történő mozdulat miatt is megsérülhet. Azok, akik rendszeresen mozognak, természetesen ellenállóbakká válnak a sérülésekkel szemben, de ők sem tudják teljes mértékben elkerülni azokat. Egy külföldi sportrehabilitációs gyógytornász fogalmazta meg, hogy a sérüléseket nem megelőzni kell, hanem felkészülni rájuk. Természetesen ezt nem úgy kell értelmezni, hogy nincs semmi, amit tehetünk annak érdekében, hogy csökkentsük a sérülések kockázatát. Azonban a gondolkodást, hozzáállását és ezáltal a sérülésből való felépülés milyenségét fogja meghatározni az, ha egy kicsit másképpen állunk azok lehetőségéhez. Ezzel elfogadjuk azt, hogy ha meg is sérülünk, az nem azt jelenti hogy elbuktunk és valami baj van velünk vagy a testünkkel. Ezáltal nem azzal fogunk egy csomó időt eltölteni, hogy valamit helyrehozzunk, ami nem is feltétlenül (volt) a sérülés okozója, elvéve a rehabilitációról a fókuszt.

Mik azok a tényezők, amelyek befolyásolhatják a sérüléseket?

Beszélhetünk belső faktorokról, mint például a kor, a nem, a testösszetétel (súly, BMI), az általános egészségi állapot (korábbi betegségek, sérülések, fennálló ízületi instabilitás), edzettségi szint (erő, állóképesség, gyorsaság), anatómia (veleszületett lazaság, a különböző anatómiai eltérések), egyensúly, propriocepció, pszichológiai tényezők (motiváció, külső nyomás, kockázat, sérülés kezelése). Ezek lesznek a hajlamosító tényezők.

Ehhez jönnek az úgynevezett külső rizikó faktorok, úgymint az adott sporttal kapcsolatos tényezők (edzők, szabályok, versenybírók), környezeti tényezők (időjárás, talajtípus). Ide tartozik a stressz, alvás mennyisége és minősége, a külső nyomás (főleg sportolók esetén), regenerálódás hiánya/ nem megfelelő ideje, túledzés, az étkezés. Gyakran, ha nem egy kontakt miatti sérülésről beszélünk, a fokozatosság hiánya is okozhat sérülést. Ezek mind összeadódhatnak és hozzájárulhatnak a sérülés bekövetezéséhez, de valamikor egyszerűen semmilyen választ nem találunk és el kell fogadni, hogy a rossz dolgok néha csak úgy megtörténnek.

Fontos, hogy ne hibáztassunk olyan tényezőket, melyek viszont bizonyítottan nem okoznak nagyobb eséllyel sérülést. A leggyakoribbak, melyekkel találkozunk, a végtaghosszkülönbség, az X láb vagy O láb, lúdtalp, nincs helyén a medencéd, izomegyensúly eltérés, helytelen testtartás, egy feladat rossz kivitelezése. Bizonyítottan nincs összefüggés ezen "elváltozások" és a sérülés kialakulása között.

A végtaghosszkülönbségek 1%-ánál beszélhetünk szignifikáns különbségről, amivel tényleg foglalkozni kell. Izomegyensúly eltérés esetén sincs alátámaztva, hogy sérülés veszélye fokozotabb lenne. Sok sportnál például kell is egy kicsi, gondoljunk mondjuk a baseballra. A dobó nem tudná elhajítani a labdát megfelelő erővel, ha nem lenne ennyivel nagyobb a kirotaciós mozgástartománya a berotációssal szemben. (Halkan jegyeznénk meg, hogy egy ilyen a diszbalance helyreállítása akár egy játékos teljesítményének csökkenéséhez is vezethet.)

X vagy O láb megléte sem jelent magasabb rizikót térdsérülések vagy kopások esetén. Természetesen itt nem az extém eltérésekről beszélünk.

Gyakran okoljuk a "rossz" kivitelezést, de egy feladat elvégzése nem ilyen fekete-fehér, hogy jól vagy rosszul csinálom. Természetes variabilitás mindig lesz. Egy feladat kivitelezésének milyensége abban az esetben számít, ha egy adott képességet akarunk fejleszteni vagy egy bizonyos területre/izomra akarunk hatni. Viszont ez nem azt jelenti, hogy a gyakorlat csak így vagy úgy lenne "helyes", illetve, hogy ártok azzal, ha máshogy történik a kivitelezés.

Mit tehetsz akkor? Mit teszünk mi is, amikor anamnézist veszünk fel?

• Sérülés esetén legelőször gondold végig, mi változott vagy mit változtattál a közelmúltban?

• Futással járó mozgások esetében váltottál-e mostanában cipőt, más távokat futsz vagy máshol futsz?

• Az erősítést esetleg más eszközzel csinálod?

• Más a technika amivel végzed a mozgásod?

• Elegendő regenerációs időt hagytál magadnak?

Ha olyan szakemberhez kerülsz, aki mindenáron tested asszimetriáját akarja helyrehozni, gondold át, hogy tényleg ez lehet-e megoldás. Vajon az az eltérés tényleg összefüggésbe hozható a fájdalommal, a sérüléssel? (Természetesen ha igen, akkor mindenképpen foglalkozni kell vele!)

Forrás:

• Siebers HL, Eschweiler J, Quack VM, Tingart M, Betsch M. Inertial measurement units for the detection of the effects of simulated leg length inequalities. J Orthop Surg Res. 2021 Feb 17;16(1):142. doi: 10.1186/s13018-021-02212-z. PMID: 33596939; PMCID: PMC7888156.

• Maloney SJ. The Relationship Between Asymmetry and Athletic Performance: A Critical Review. J Strength Cond Res. 2019 Sep;33(9):2579-2593. doi: 10.1519/JSC.0000000000002608. PMID: 29742749.

• Nilstad A, Petushek E, Mok KM, Bahr R, Krosshaug T. Kiss goodbye to the 'kissing knees': no association between frontal plane inward knee motion and risk of future non-contact ACL injury in elite female athletes. Sports Biomech. 2023 Jan;22(1):65-79. doi: 10.1080/14763141.2021.1903541. Epub 2021 Apr 28. PMID: 33906580.

• Washmuth NB, McAfee AD, Bickel CS. Lifting Techniques: Why Are We Not Using Evidence To Optimize Movement? Int J Sports Phys Ther. 2022 Jan 1;17(1):104-110. doi: 10.26603/001c.30023. PMID: 35024210; PMCID: PMC8720246.