Ebben a bejegyzésben elsősorban a mozgásszervi problémákból fakadó műtétekről szeretnénk írni. Valóban a műtét lenne a gyors és a könnyebb út?

Először is szeretnénk tisztázni, hogy nem a műtéti megoldás ellen szeretnénk beszélni, hiszen az számtalan esetben elkerülhetetlen. Tegyünk fel, hogy törik valami, pláne, ha el is mozdulnak a törtvégek. Ezeket sok esetben műtéti úton lehet csak helyre tenni, ahogy számos más problémánál szintén van, amikor nagyon sokat segít egy jó időben elvégzett operáció. És milyen jó, hogy erre a mai világban van lehetőség! Azonban sok esetben tapasztaljuk, hogy a konzervatív lehetőségek háttérbe szorulnak egy operációval szemben. Sokszor nem is tud róla az illető, hogy lehet más opció a kezelésre.

Egy szakadás például már kevésbé egyértelmű, hogy mindenképp műtéti beavatkozást igényel. Ugyanez igaz például a mozgásszervi fájdalmak esetében is. Fáj a vállam? Fáj a derekam? Sokan ilyenkor azt gondolják, hogy előbb-utóbb úgyis szükséges a műtét, pedig ez egyáltalán nem biztos, illetve, mint elsődleges választás számos esetben erősen meggondolandó. Miért is?

Egyrészt a műtét egyáltalán nem a rövidebb út lesz. Sőt! Egy műtét után nem fog pikk-pakk elmúlni a fájdalom, nem fog az adott ízület hirtelen minden mozgásterjedelemben mozogni. Maga a műtét is egy ugyanolyan trauma a szervezetnek, mint maga egy sérülés. Sokszor a páciens azt gondolja, hogy megvolt a műtét, megvolt a rögzítés utána már könnyebb lesz, mozogni fog minden. Pedig részéről csak utána következik a kemény meló: a torna. Az ízületi mozgásterjedelem visszaállítása, a környező szövetek, izmok erősítése. Erről a témáról már korábban írtunk is. Ne feledjük el, hogy műtét után minél előbb érdemes elkezdeni a gyógytornát (ha van rögzítés, már ezidő alatt is !), ami így gyorsabb rehabilitációhoz vezet. (https://fizioeref.hu/blog/hasznos-informaciok-serules-utan)

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ha fáj valamink, akkor előszeretettel vizsgálják képalkotó vizsgálattal az érintett területet. Amennyiben az ki is mutat valamilyen elváltozást, akkor készpénznek vesszük, hogy megvan a probléma oka. Sajnos ez körültekintő vizsgálat nélkül korántsem biztos. (Erről is írtunk már: https://fizioeref.hu/blog/a-kepalkoto-vizsgalatokrol)

Másrészt pedig, amennyiben kezelésként felmerül a műtéti lehetőség, érdemes utánajárni, hogy létezik-e konzervatív terápia a problémánkra. Tulajdonképpen, sok esetben, nem veszthetünk vele. Ha enyhíti, esetleg el is mulasztja a fájdalmat, akkor nem kell kés alá feküdni, de B opciónak még mindig ott lesz az operáció, amennyiben mégsem jártunk sikerrel. Hiszen egy műtét sohasem kockázatmentes. Plusz amihez egyszer hozzányúlnak, sohasem lesz 100%.

Nézzünk pár kutatást, ami alátámasztja a műtét elsődleges választásnak kérdésességét:

Említettük, hogy szakadás esetén sem feltétlenül elsődleges választás a műtét. Számos kutatás foglalkozik például a térd elülső keresztszalag (LCA) spontán gyógyulásával és konzervatív kezelésével, vagyis, hogy mi történik, ha a szalagot egy szakadás után nem műtik meg. Több esetben leírásra került már, hogy az elülső keresztszalag képes spontán regenerálódni (kb. az esetek 50%-ában), illetve a megfelelő konzervatív terápia mellett, célzott rehabilitációval a gyógyulási arány 90%-ra nőhet. Konzervatív terápia esetén nagyjából ugyanannyi felépülési idővel kell számolni, mint egy műtét után. (9-12 hónap)

Jó, jó, de mi a helyzet, ha valaki aktívan sportolt előtte vagy élsportoló volt? Sajnos a műtéti úton történő kezelés és az azután történő rehabilitáció sem garancia arra, hogy az adott sportoló visszatér a sérülés előtti szintre. Statisztikák szerint a sérültek 30-50%-a végül műtét után sem tér vissza, illetve nem árt tudni, hogy egy ilyen jellegű műtét után is, 9-12 hónap az átlagos felépülési idő. Ez idő előtt visszatérni a spotba meglehetősen rizikós, és megnöveli az újrasérülés kockázatát. Tehát fontos azt tudni, hogy ha egy ilyen jellegű sérülés esetén a műtét mellett döntünk, akkor az nem rövidíti le a rehabilitációs folyamat idejét.

Gyakran az elülső keresztszalaggal együtt vagy akár külön is sérülhet az ún. meniscus (térdízületi járulékos porcos gyűrű), melynek műtéti megoldása sem igazolt (instabil meniscus sérülés kivételével), hogy jobb kimenetelt eredményezne, mint egy jó konzervatív terápia. Itt 6-9 hónap az átlagos felépülési idő az operációt követően.

Derék/hát/nyakfájdalom esetén, ha porckorongsérv igazolódik is, sem kell mindenképpen kés alá feküdni. Sok esetben a megfelelő konzervatív terápia képes lesz a tünetek enyhítésére, megszüntetésére, illetve magának a sérvnek a regenerálódását is képes a gyógytorna és maga az idő is elősegíteni. Az igazolt porckorongsérvek 70%-a egyébként műtéti beavatkozás nélkül felszívódik.

Egy kutatásban a vállízületi fájdalmak esetében (3 hónapja fennálló fájdalom) 3 csoportot vizsgáltak. Igen gyakori műtéti megoldás a decompressios műtét. A kutatásban az egyik csoportnál decompressiot csináltak (csontkinövések, lágyrészek eltávolítása történt) a másik csoportban arthroscoposan belenéztek a vállízületbe (de nem csináltak semmit), a harmadik csoportban lévők pedig nem kaptak semmilyen kezelést. Fél év után megnézve klinikailag nem volt releváns különbség a 3 csoport között. Egy ilyen jellegű műtét utáni felépülési idő 6-9 hónap.

A rotátor köpeny egy részének teljes vagy részleges szakadása esetén, a műtétet követően 6-12 hónap a felépülési idő. 6 hét rögzítés kartartóban, majd utána kőkemény gyógytorna következik. Egy hosszantartó, 10 évet átölelő kutatásban kimutatták, hogy 30-40%-ban történt műtét utáni újraszakadás a korai MRI felvételeken.

Mit ajánlunk mi?

• Ha fáj valami nem feltétlenül kell csak műtétben gondolkozni. Próbáljuk meg a konzervatív terápiát, veszteni valónk nincs. Még ha műtét is lesz a vége, sokkal jobban indul a műtéti rehabilitáció. Nem hiába beszélünk prehabilitacióról, ahol a műtét előtt felkészítjük a pácienst, illetve a mozgásszervrendszert.

• Nagy általánosságban javasolható, hogy legalább 3 hónap időt adjunk a konzervatív terápiának. Ha ennyi idő alatt nincs változás, akkor el lehet gondolkodni az operáción.

• Minden eset egyedi mérlegelést igényel. Amennyiben bizonytalan vagy, kérd szakember segítségét!

Források:

• Beard DJ, Rees JL, Cook JA, Rombach I, Cooper C, Merritt N, Shirkey BA, Donovan JL, Gwilym S, Savulescu J, Moser J, Gray A, Jepson M, Tracey I, Judge A, Wartolowska K, Carr AJ; CSAW Study Group. Arthroscopic subacromial decompression for subacromial shoulder pain (CSAW): a multicentre, pragmatic, parallel group, placebo-controlled, three-group, randomised surgical trial. Lancet. 2018 Jan 27;391(10118):329-338. doi: 10.1016/S0140-6736(17)32457-1. Epub 2017 Nov 20. PMID: 29169668; PMCID: PMC5803129.

• Hornung AL, Baker JD, Mallow GM, Sayari AJ, Albert HB, Tkachev A, An HS, Samartzis D. Resorption of Lumbar Disk Herniation: Mechanisms, Clinical Predictors, and Future Directions. JBJS Rev. 2023 Jan 4;11(1). doi: 10.2106/JBJS.RVW.22.00148. PMID: 36722839.

• Chiu C-C, Chuang T-Y, Chang K-H, Wu C-H, Lin P-W, Hsu W-Y. The probability of spontaneous regression of lumbar herniated disc: a systematic review. Clinical Rehabilitation. 2014;29(2):184-195. doi:10.1177/0269215514540919

• Kaiser JT, Meeker ZD, Horner NS, Sivasundaram L, Wagner KR, Mazra AF, Cole BJ. Meniscal ramp lesions - Skillful neglect or routine repair? J Orthop. 2022 May 9;32:31-35. doi: 10.1016/j.jor.2022.05.001. PMID: 35601205; PMCID: PMC9118531.

• Filbay SR, Dowsett M, Chaker Jomaa M, Rooney J, Sabharwal R, Lucas P, Van Den Heever A, Kazaglis J, Merlino J, Moran M, Allwright M, Kuah DEK, Durie R, Roger G, Cross M, Cross T. Healing of acute anterior cruciate ligament rupture on MRI and outcomes following non-surgical management with the Cross Bracing Protocol. Br J Sports Med. 2023 Dec;57(23):1490-1497. doi: 10.1136/bjsports-2023-106931. Epub 2023 Jun 14. PMID: 37316199; PMCID: PMC10715498.

• Filbay SR, Grindem H. Evidence-based recommendations for the management of anterior cruciate ligament (ACL) rupture. Best Pract Res Clin Rheumatol. 2019 Feb;33(1):33-47. doi: 10.1016/j.berh.2019.01.018. Epub 2019 Feb 21. PMID: 31431274; PMCID: PMC6723618.